Kihasználom az utolsó napomat, és írok, mint illetékes itthonmaradt… mert vasárnap kora reggel ezt már nem tehetem meg… ugyanis 8:25-kor Londonban landolok éppen… mindenesetre a szilveszter a Mérő-lakban igazán emlékezetes marad, köszönet érte!:) bár az előkészületekből kimaradtam, s reggel korán leléptem, de másképp nem is én lennék:) mindenesetre az évindító dal nem volt rossz:)
Vannak pillanatok, amiket én sem felejtek el… és ezeket mind magammal viszem egy „új” életbe, hogy velem legyenek, és erősítsenek…
Lehet csatlakozom a blog-írók körébe – vagy inkább maradok a hagyományos naplónál. Mindenesetre egy rövidebb vagy hosszabb ideig úgy tűnik, ki kell szállnom ebből a „körből” – de lélekben mindig is itt leszek (hisz ez az, ami miatt ez az egész a legnehezebb)…
Zárásképp csak annyit: egyáltalán nem tűnök el – sőt, lehet, most fogtok csak igazán sokat hallani felőlem.. ;)
